Mon-Dabron király

a.k.705-708

a.k.711-713

 

Fényes Arobal királyunk, miután egyetlen fia és örököse váratlanul fiatalon meghalt, nem talált igazán megfelelő utódot a trónra. Összehívta a négy család leghatalmasabb varázslóit, és egy olyan ősi varázslatot végeztek, mely az országot megvédi a széthullástól, segít az alkalmas király megtalálásában. A király személyéről pedig úgy gondoskodott, hogy fiává fogadta, unokaöccsét, a Mongisard családból való Dabront, ki egyik nagyanján keresztül maga is Ciberiad leszármazottja volt.

Ő volt a királyi vörös testőrség parancsnoka, személy szerint vitéz harcos és bátor lovag, ám saját családján, a Mongisardon kívül, az armourgardiakat lenézte. Anyja révén pedig, ki a Vörös-Sárkány lovagrend hercegnője volt, a déli ország előkelőit ültette az országos tisztségekbe.

Uralkodása harmadik évében pedig odáig ment, hogy Armourgard fővárosában templomot emelt a Sárkányoknak, akik nemsokára meg is jelentek az ország egén, és minden földet lángba borítottak ahol szót mertek emelni Mon-Dabron zsarnoksága ellen.

A.k.708.-dik évében, Armourgard főnemesei összefogtak ellene, elűzték és a Karaax családból származó Fekete Rassant választották királlyá. Az ő vezetésével legyőzték a sárkányokat, kiűzték az országból őket, majd az ellenség földjére törve végigpusztították a gyűlölt Sárkány-földet, és az armourgardi harcosok rengeteg elrablott kincset szereztek vissza és sok elhurcolt rabot kiszabadítottak.

711-ben azonban a Vörös-, Fekete- és Arany-sárkány-rend együttes támadásával, Mon-Dabron visszaszerezte trónját és a harcokban Rassan király is elesett.

Mon-Dabron bevezette itthon a Sárkány-lovagrend törvényeit és még zsarnokibb módon kormányzott, mint első uralkodása idején. Immár a Mongisardokat is kegyetlenül sanyargatta. Újabb összeesküvést szőttek ellene, de ez kitudódott és minden résztvevőt kivégeztetett. A következő évben azonban Gal-Aryon - ki mindig visszahúzódva él – személyesen állt a felkelés élére, és vezetésével megdöntötték Mon-Dabron hatalmát és a királynak ismét menekülnie kellett.

Gal-Aryon a régóta távol élő Tenggi fiait hívta meg a trónra, Artali és Sebasti hercegeket, kik maguk is Ciberiad egyenes-ági leszármazottai voltak és a Nyugati Tünde-királyságban éltek.

A király a Sárkányföld felé menekült, de az armourgardiak mindem irányból bekerítették. Mongisard egy kisebb várába húzódott, de saját emberei is ellene fordultak. Sokáig bátran védekezett, de végül megsebesült és legyűrték. Így vitték Artali herceg elé.

Mon-Dabron ekkor, több sebből vérezve felegyenesedett és elváltozott, démoni hangon, valami ismeretlen ősi nyelven egy varázslatot kántált, majd holtan rogyott össze. A következő pillanatban egy fekete szellem emelkedett fel a holttestről és az, egy kupac porrá esett össze.

Így múlt el Mon-Dabron király a.k. 713. évében.