Armourgard egész területén élnek, félszerzetek, mi több, itt fordulnak elő leggyakrabban. Az aránylag békés élet vonzó a félszerzetek számára, akik mind a négy család területén megtelepedtek. Mindenféle kézmüves mesterséget űznek, de gyakori a földműves is köztük.

   A félszerzetek Armourgard sokféle népe közt is igen különösek. Termetre a tíz éves ember gyereknél is alacsonyabbak, testalkatuk is a gyerekekhez hasonló, csak hegyes tündeszerű fülükkel térnek el.

 

Mindig vidámak, szeretik az élénk színű ruhákat. Ügyes lopakodók, nesztelenül tudnak járni, ha pedig el akarnak bújni – színes ruháik ellenére is – képesek szinte beleolvadni a környezetükbe.

   Szeretnek enni, inni, élnek halnak a finomságokért. Ha egy félszerzet édességet lát, képes mindenről megfeledkezni. Kényelemkedvelők, és ritka köztük a kalandvágyó. Aki viszont mégis ilyen természetű, az nem tud otthon ülni, amíg kalandokat vagy izgalmas szolgálatot nem talál.

   Harminc évesen válnak nagykorúvá és gyakran százötven évig élnek. Százharminc éves korukig nem mutatkoznak rajtuk az öregedés jelei.

   Meglepő módon, gyakran töltenek be magas udvari tisztséget is, mert ha egy félszerzet hűséget esküdött, az életére szóló ígéretnek számít náluk, amit mindenképpen megtartanak. Nincs jobb vazallus, vagy barát egy félszerzetnél.

   Armourgardban ősi szokás, hogy a családok címerhordozói a félszerzetek közül kerülnek ki. Ünnepségeken, társadalmi eseményeken, de még hadba vonuláskor is egy félszerzet viszi a főúr címerpajzsát, vagy zászlaját a menet élén.

   A címerhordozó félszerzet rendre a testőrség egyik kapitánya, harcban az ő feladata a sereg hadijelvényeinek védelme. Kis termetük ellenér meglepően jó vezérnek bizonyulnak ebben a tisztségben. Armourgard ezer éves történetében még soha nem fordult elő, hogy élő címerhordozó félszerzettől elragadták volna a zászlót, vagy a címerpajzsot. Ellenben se-szeri se száma azoknak a hősi történeteknek, amikor így szereztek dicsőséget a félszerzetek népének és Armourgard családjainak.

   Azonban egy-két ritka kivételtől eltekintve szinte soha nem lépnek félszerzetek más hadi szolgálatba. Étekfogógént, főpohárnokként, vagy szállásmesterként is gyakran láthatjuk őket,esetleg kalandorként forgatják apró kardjaikat, vagy otthonaik védelmében kelnek fel. Ekkor tűnik elő, hogy milyen kiváló íjászok is.